1950-1970

I was born in Budapest in the sign of Aquarius. A random encounter determined my music career. I was six years old when I saw a small accordion through the window of a paper stationery shop, which I really liked. /This relic was kept by my mother with love until her death/.

Istvan TaborosiAs far as I remember my family helped me with money in addition to my saved forints, so I could buy a small instrument where I tried to copy music which I heard on the radio. Surprisingly I learned so fast so my parents started to look for a music teacher. My first teacher was Maria Simorné who was an organist of the St. Emeric Church. She was the one who teached me the basics to play a piano and whom I learned to read and write music.

Initially, my parents didnt afford to buy a piano for me, thus lack of a better, I practiced drawing keys on a kitchen table. Later, some neighbors in our street allowed me to use their old pianos. With this help no longer present in the initial difficulties. I owe eternal gratitude to my father who saved his money for four years to buy me a used upright piano in good condition. This opened the possibility to be more serious in music learning.

At the year of 1960 I went to a music school, and got admission for the third classes for piano, and beginner for accordion. Many pleasant memories remain me, what studensconcerts we made in the theater hall. It would be a long list to write down how many pianists to learn from over the years,. Néhány tanárom nevét azért szeretném megemlíteni, akikre ma is nagy szeretettel emlékezem. Klasszikus zongoraszakon Hepke Péter zongoramûvésztõl, harmonika szakon Tomsits Gabriellától tanultam sokat, majd’ 10 éven keresztül a Közlekedési Dolgozók Zeneiskolájában.

Még tinédzserként kerültem a Sigma beat együttesbe, amely az ELTE zenekarának számitott, igy kapcsolatba kerültem a legendás Egyetemi Szinpad társulatával, és közös produkcióval, egy politikai kabaréval indultunk Balaton körüli turnéra 1967-ben.

1970-2003

Katonaéveim alatt a Határõrzenekar tagjaként a szombathelyi Savaria nemzetközi táncversenyen mint harmonikás mukõdtem közre. 1970.-ben, még katonaként a "Ki Mit Tud" elõdöntõjéig jutottam, ahol orgonán játszottam. Leszerelésem után az Országos Szórakoztatózenei Központ Studiójában Kertész Kornél irányitása mellett 1973-ban zongorista „A“ kategóriát szereztem, és még ugyanebben az évben az ORI elõadómûvészi engedélyt is megszereztem. A belváros számtalan sok szórakozóhelyén zenéltem, melyek ma már sajnos nem is léteznek. Csopak étterem, Keringõ presszó, Trojka Bár, Savoy Bár, Tavasz Bár, Sport Presszo, Nirvána, Baross Kávézó, hogy csak a legismertebbeket említsem, de különbözõ zenekari formációkkal a nagy budapesti hotelek is munkahelyeim voltak: Gellértszálló, Fórum Szálloda, Budapest Körszálló, Szabadságszálló. 1974-tõl szerzõdtem elõszõr külföldre Skandináviába, ahol 6 évet zenéltem quartettel, állandóan cserélõdõ zenésztársakkal. 1980-ban sikerült áthoznom a zenekarom Svájcba, de akkor már érzõdött, hogy a zenakarozás a végnapjaihoz közeledik. Egyre kevesebb hotel alkalmazott zenekarokat, a tánclokálok is sorban zártak be, ekkor érlelõdött meg bennem a gondolat hogy bárzongorista leszek. Az utóbbi 30 évben csak Svájcban dolgoztam, egyedül, a klasszikus bárzongorista mûfajt képviselve. Fõleg hotelek bárjaiban, éttermeiben kell zongoráznom, az utóbbi 6-7 évben már énekléssel is ki kellett egészitenem a repertoárom, mert a legtöbb helyen alapkövetelménnyé lépett elö, hogy a zongorista énekeljen is.

2003 -

2003-ban olvastam az interneten, hogy bárzongorista verseny lesz Budapesten. Ekkor még csak vendégként figyeltem a zongoristákat a rádió márványtermében megrendezett döntõn, majd 2004-ben hivatalosan is beneveztem a megmérettetésre. A Corintia Grand Hotel Royalban megrendezett döntõ felejthetetlen élményként maradt meg bennem. A magyar közönség előtt szinte ismeretlenként álltam fel a pódiumra és nyertem el a közönségdíjat, a zsüri pedig a 3. helyet itélte nekem. A következõ évben a Bárzongoristaverseny már zsüri nélkül zajlott és csak a közönség szavazhatott a belépőjegyével, amit a zongoristák portréjával díszített szavazóládákba lehetett dobni. Ekkor 2005-ben, -ismét a közönségszavazatok alapján- nyertem meg az Országos Bárzongoristaversenyt a Hotel Intercontinentálban és megosztott elsõ díjat kaptam Farkas Sándorral, akivel késöbb egy nemzetközi versenyen képviseltük volna Magyarországot. Ez sajnos különbözo szervezési okok miatt nem jött létre, de folytatásként a bárzongoristák még két nagysikerû gálaestet adtak 2006-ban a Hotel Kempinskiben, majd 2007-ben a Muvészetek Palotájában.

Köszönettel tartozunk a Roland East Europe és a Filmmúzeum mukatársainak, akik nagyon sokat tettek azért hogy ez a többéves Bárzongoristaversenysorozat létrejöjjön és ne merüljön feledésbe ez a müvészeti ág. A Filmúzeum azóta is rendszeresen tüzi müsorára a Bárzongoristák versenyeit és ennek köszönhetõen az utóbbi években néha már itthon is kaptam fellépési lehetöségeket. Mindenekelõtt a Városfal Vendéglõ az a hely, ahol rendszeresen zongorázom amikor nem Svájcban tartózkodom, de játszom a Symbol Budapest éttermében és az Europahajó alkalmi rendezvényein is. A bárzongoristaság egyedülálló, kötetlen zenei müfaj. Szabadságom van, bármikor rögtönözhetek valamit, különbözö hangulatú nótákat füzhetek egymásba minden nap másképpen, hangulatomnak megfelelöen. Egy dolgot kell csak szem elött tartanom, hogy az amit játszom szórakoztassa a vendégeket. Ezért egy bárzongorista több müfajban is tájékozott kell hogy legyen. Operettek, evergreenek, komolyzenei darabok, magyarnóták, müdalok, filmzenék, slágerek, bécsi dalok, és még sorolhatnám mennyi mindennek kell a repertoárjában lenni.

Igen jó érzés azt látni, ha valakinek az asztal alatt ütemre mozog a lába, vagy az ujjával dobol az asztalon, esetleg egy könnycsepp jelenik meg az arcán……vagyis megérintette az a zene, amit akkor és ott, én játszom. Ez ott belül… valami nagyon felemelö érzés. Jólesik amikor a vacsora közben néha elhalkul a beszélgetés és odafigyel a vendég, mert tetszik neki amit hall, a bárból este úgy mennek el, hogy odajönnek elbúcsúzni és megköszönik a kellemes estét. Esetleg beirnak a vendégkönyvembe amely 30 éve minden este a zongorámon van, és olyan nevek diszitik, mint Ránki Dezsö, Bartók Péter, a holland miniszterelnök, Göncz Àrpád, vagy a svájci futballválogatott . Nem bántam meg hogy bárzongorista lettem és bízom benne hogy nem fog kihalni ez a mûfaj... mert szeretem.

 

barpianist shineroland shineconcertmedia shinefilmmuseum shinenarrator shine